Végre tudtunk éles, hivatalos versenyen is indulni! 🙂 Igaz, ehhez Szerbiába kellett utaznunk, hiszen náluk június 28-án rendezték a Szerb Kupa első fordulóját. A verseny helyszíne Sid volt, ahol egy 2.6 km-es körpályán más-más körszámot teljesítettek a különböző korcsoportok. Csapatunkból 3-an neveztünk a versenyre: Straubinger (Strau) Balázs és Takács (Pietro) Péter az U17-be, míg Steig Gábor a Master korcsoportba. Sajnos a lefelé utazáskor már eldőlt, hogy nem lesz egy tökéletes menet ez számunkra: Pietro a vártnál is rosszabbul bírta az autózást! Számára kész gyötrelem volt az a nem egészen 3 óra, amit az autózás jelentett. A hányás totálisan kikészítette, ami azt jelentette, hogy még 15 perccel a startja előtt sem lehettünk biztosak abban, hogy egyáltalán kibír-e legalább 2-3 kört, nem ám a teljes 15 körös futamát…Nos, valamennyire csökkent a rosszullét, így mindkét srácunk elindult a mezőnnyel. Jó volt látni, hogy Strau nagyot küzdve ugyan, de magabiztosan tartotta a főmezőny tempóját és a borzalmas meleg (35 C fok körüli hőmérséklet volt) ellenére mindketten elől bringáztak. Igaz, hogy 7 fő ellépett a mezőnytől, – ami egy kicsit bosszantó volt – de összességében a fiúk elérték a célunkat: mentek egy 40 km-es, nagy létszámú nemzetközi versenyt, és nem a leszakadottak között, hanem a főmezőnyben. Kezdésnek mindenképpen elégedettek lehetünk ezzel és dicséret illeti őket…pláne a fent leírt előzmények figyelembevételével! (a számszerű eredményt még keressük a neten, de valahol a 12-15. hely körül érkeztek meg)

Ezt követően az ifi fiúk, a felnőtt férfiak és a masterek következtek, akikre 30 kör várt. Itt sem fázott egy induló sem. 🙂 A tempó az első 10 körben igen nagy volt, mert 40 km/h alatt sehol sem mentek, de a pálya több szakaszán a 45-48-as tempó volt a “normál”…Ennek következtében nem csak a víz fogyott a kulacsokból, hanem a versenyzők is rostálódtak körről körre. Steig Gábor a táv első felében nem is vállalt semmi “atrakciót”, inkább a bukásokat és a leszakadozó versenyzőket kerülte el. Ez a taktika be is jött, hiszen ezt követően volt pár kör, amikor még egy-egy elmenési kísérlet is belefért. Azonban be kellett látni, hogy a szerbek ehhez nem járultak hozzá. 🙂 Így a véghajrá tulajdonképpen korcsoportos mezőnybefutót hozott, amit belülről igen nehéz volt “kimatekozni”, hiszen ezen a versenyen a Master kategória a 30 év felettieket jelentette. Áthaladva a célvonalon nem is tudtuk, hogy hányadikként zártunk. A probléma az volt, hogy a zsűri sem! 🙁 Az eredményhirdetésnél nem szólították ki Steiget a dobogóra, amiből arra következtettünk, hogy biztosan pár helyen múlhatott…Megérdeklődve a befutási sorrendet kiderült, hogy még a listán sem szerepel a 91-es rajtszám, ami viszont már bosszantó volt, így előkerült a célbíró kamerája. Onnan viszont kivehető volt, hogy nem hogy megérkezett, de pontosan a 3. helyen haladt át a célvonalon. Ezt követően korrigált eredményhirdetésre már nem volt lehetőség és az érmet (+ az apró ajándéktárgyakat) úm. “fű alatt” adta át a korábban dobogóra felálló novi sad-i srác, akinek az arcáról mindent le lehetett olvasni…

Ettől az apró közjátéktól eltekintve egy pozitív verseny volt, ahová így utólag megérte lemennünk!